Fear...Mint tudjuk ennek a jelentése félelem...Mindenki fél(t) valamitől vagy valakitől. Senki sem szeret egyedül szembenézni a félelmével, de, ha mégis még kell tenned?
2005-ben a Monolith srácai összedobtak egy minden tekintetben zseniális produktumot, a F.E.A.R.-t.
Hatalmas sikernek örvendhetett mind a kritikusok mind a játékosok körében, grafikai csoda(2005-ben), észbontó mesterséges intelligencia és félelmetes atmoszféra, hogy egy pár dolgot említsek. Ahogy elkezdtük a játékot éreztük, hogy ez bizony más...Más, mint a többi, ez nem egy kis vacak...Ez bizony AAA+ kategória és fel kell készülni. Borzalmasan nyomasztó hangulattal és atmoszférával, valamint lehengerlő sztorival rendelkezett, nem is beszélve a rémisztgetésekről...
Előfordult, hogy abba kellett hagyni a játékot pár percre, hogy Alma vízióitól meggyötört lelkünk és hevesen dobogó szívünk megnyugodhasson egy kicsit, majd eztán újból belevethessük magunkat a szinte reménytelennek tűnő harcba. A kis Alma, akiről akkor még elég keveset tudtunk nagyon nagy hévvel ontotta az "ártatlan" katonák vérét és nem kevés alkalommal a miénket is, de azért, ha elég jól használtuk az adottságunkat, akkor csak végig tudtuk küzdeni magunkat azokon megpróbáltatásokon amiket az arcunkba toltak.
4 évvel később 2009-ben megjelent a F.E.A.R. 2 ami eléggé megosztotta a játékosokat és mindenkit aki csak kicsit is kipróbálta a cuccot. Vagy nagyon tetszett és a rajongójává váltál vagy egyszerűen annyira bődületesen rossznak tituláltad, hogy soha az életben nem akartad már viszont látni. Én szerencsére az előbbi szegmensbe tartozom, ugyanis totálisan megbabonázott és az egyre pörgősebb játékmenet levett a lábamról. Talán nem voltak mesteri ijesztgetések vagy horrorfilmeket megszégyenítő jelenetek, de ezektől függetlenül egy hihetetlenül intenzív élményben volt részem mikor végigjátszottam a sztorit, ami egyébként nagyon érdekesre és fordulatosra sikeredett. Grafikailag ugyan nem sokat változott, de a 2009-es játékokhoz mérve korrekt látványt produkált és az optimalizáltságának hála nem kellett atomerőmű a futtatásához(ugyanis az első résznek 2005-ben azért elég kemény vas kellett, hogy mindent a maximumra állítva elfusson egy relatíve magas felbontáson).
Alma itt egyre többet került kapcsolatba velünk és már nem csak mentálisan a víziókon keresztül, hanem fizikálisan is. Igyekezett minél többször megölni bennünket, de minimum a frászt hozni ránk. Valahogyan mégis mindig sikerült kitérnünk a kis gyilkos karjai elől. Kicsit mondtam? Nos ezt értsétek jól...A második részben már láthatjuk Almát 15 évesen is, ahogyan meghalt és ahogyan fénykorában volt...Meg kell vallani, egész vállalható pipi volt, de azt hiszem jobb, ha nem próbálkozom. Sok sok gyötrelmet átélünk a játék során, amit egyébként egy katonával, Srg. Beckettel, akit az elején még mindenféle plusz képességek nélkül vezérlünk. Azt a kis "pluszt" amit említettem csak később kapjuk meg. Genevieve Aristide kimenekítése közben ugyanis egy kis probléma adódik, amit igazából az előző részben mi okozunk vagyis csak félig, hisz igazából Alma a ludas itt is...
A játék végén egy elég érdekes vagy inkább furcsa jelenetet leszünk kénytelenek végig nézni, ugyanis a főhőst akit eddig mi hajtottunk egy helyre zárják Almával, aki nemes egyszerűséggel megerőszakolja (bár nem hiszem, hogy Becket egy kicsit is akadékoskodott volna). Az egyik pillanatban az aktus zajlik, aztán ugrunk az időben(?) és Alma már a pocakjában fejlődő gyermekét védelmezi és az apukának a tenyerét is büszkén a hasára helyezi, hogy érezze azt, amit Ő érez. Ikrek.
Két testvér...Point Man és Fettel...Gondolom senkinek sem ismeretlenek ezek a nevek, hisz mindkettő szerepel az első részben, de nem is ez a lényeg. 2011-et írunk és megjelent a F.E.A.R. 3.-ik része, amire mindannyian vártunk, a sorozat újabb része...A második rész kérdéseire választ adhat, de akár az egész történet lezárhatja. Nos azt kell mondjam, hogy szinte mindent megértünk most már, de mégis...Hiányzik valami. Nem mindent válaszol meg. Hogy miért? Mert ez nem a befejező rész, na bumm! Itt ismét Point Man fölött vesszük át az irányítást pontosan 9 hónappal a második rész befejezése után.
Nagyon felbőszült és szeretne már véget vetni ennek az egész szörnyűségnek, amibe az Armacham belekezdett, ebben segítségére lesz a halott (mi magunk lőttük fejbe) testére Fettel is, de inkább csak biztatja, mintsem igazából segítene neki, Point Man és Fettel egy vér ugyan, de különböznek és teljesen más motiválja mindkettejüket, természetesen ez csak a legvégén derül ki, ahol is egy igencsak kemény csatába kezdenek bele.
Grafikailag a második rész óta csak minimálisan javult, de ismét elérte azt a szintet amivel versenyképes maradhat a többi nagyágyú között és akármennyire is furcsa ellentmond a mai trendeknek, és nem a grafikájával próbál meg bevágódni a játékosoknál. A második részből hiányolt ijesztgetéseket itt, ha nem is olyan sűrűséggel, mint azt várnánk, de megkapjuk és visszaköszönnek az első részből emlékezetes momentumok, mint például a híres "létrás jelenet". Félelem, sok sok vér és rengeteg lövöldözés itt is van, de most tökéletes összhangban van minden.
Nem estek át a ló túlsó oldalára és nem lett egy Shooter belőle. Ahol kell ott nyomasztó és félelmetes, ahol kell pörgős és akciódús. Az emberbe csak úgy pumpálják az adrenalint az akciójelenetek, a véres falak, a hátunk mögött megjelenő majd eltűnő alakok és a sikolyok, melyek oly vészjóslóak, hogy azt szavakba önteni nem tudom. Apropó sikolyok...Alma ugye terhes és akármennyire ügyes még Ő sem képes visszatartani a gyerekeket. Vajúdik és közel van már a szüléshez...Kis időn belül a világra szabadíthatja gyermekét, ezzel elhozva a föld, az emberiség végét, a pokol kezdetét.
Azt kell mondjam, hogy a F.E.A.R. 3 méltó folytatása lett az előzőeknek és mindenkinek bátran és nyugodt szívvel ajánlhatom kipróbálásra. Sajnálom, ha kaotikus lett az írásom, de hajnali 3 óra 1 perc van és nagyon keveset alszom mostanában. Később majd írok egy kisebb tesztet csak a F.E.A.R. 3-ról, de most inkább egy ilyenhez volt kedvem. Köszönöm, hogy megtiszteltél azzal, hogy elolvastad, remélem tetszett.
